A halogatást szinte kivétel nélkül időgazdálkodási problémaként – a szervezés vagy az akaraterő kudarcaként – fogalmazzák meg. A kutatás alapvetően más történetet mutat be: a halogatás érzelmi szabályozási probléma, nem pedig időbeosztási probléma.
Pychyl és Flett (2012) mérföldkőnek számító tanulmánya megállapította, hogy a halogatást elsősorban a feladattal járó kellemetlenségek elkerülésének vágya vezérli, nem pedig az időbeosztás képtelensége. Ennek a különbségtételnek mélyreható gyakorlati következményei vannak. A jobb naptárak nem foglalkoznak azzal, hogy az emberek miért kerülik az e-mailek megnyitását. Az érzelmi kiváltó okok megértése viszont igen.
a felnőttek krónikus halogatóként azonosítják magukat (Ferrari et al., 2005)
a munkavállalók legalább napi egy órát halogatnak
több feladatvégrehajtás a megvalósítási szándékokkal együtt (Gollwitzer, 1999)
A halogatás leggyakrabban kutatott kiváltó oka a kudarctól való félelem – az a félelem, hogy egy feladat elvégzése olyan eredményt hoz, amely megerősíti az önmagunkról alkotott negatív hiedelmeket. Elliot és Sheldon (1997) kutatása kimutatta, hogy az elkerülő motiváció (a kudarc elkerülése érdekében tett cselekvés) következetesen rosszabb eredményeket hoz, mint a megközelítési motiváció. A halogatók gyakran kiemelkedő teljesítményű emberek, akik megtanulták, hogy a nem elkezdés biztonságosabb, mint a belekezdés és a kudarc.
A perfekcionizmus és a halogatás szorosan összefüggenek. Nem arról van szó, hogy a perfekcionisták nem tudják befejezni a feladatokat – hanem arról, hogy nem tudják elkezdeni, mert a kezdéshez el kell fogadni a tökéletlenséget. Flett és munkatársai (2016) kutatása a társadalmilag előírt perfekcionizmust azonosítja a krónikus halogatással legszorosabban összefüggő formaként.
Blunt és Pychyl (2000) kutatása a feladat-averzivitást – azt a mértéket, amennyire egy feladatot unalmasnak, frusztrálónak vagy értelmetlennek érzékelünk – azonosította a késedelem elsődleges előrejelzőjeként. Azokat a feladatokat, amelyek elszakadnak a személyes céloktól, következetesen elhalasztjuk, függetlenül a határidő nyomásától.
„A halogatás nem a probléma. Ez egy tünet. A kérdés az, hogy melyik érzéstől véd meg.”
Megvalósítási szándékok. Gollwitzer (1999) kutatása kimutatta, hogy a feladat végrehajtásának pontos időpontjának, helyének és módjának meghatározása akár 300%-kal is növelheti a végrehajtási arányt. A specifikusság megszünteti a döntési pontot és csökkenti az érzelmi akadályokat a kezdés előtt.
Önirgalma. Talán a legellentmondásosabb megállapítás: a halogatás utáni önmegbocsátás a jövőbeni halogatás alacsonyabb szintjét vetíti előre. Neff (2011) megállapította, hogy a halogatásra adott önkritikus válaszok szégyenspirálokat hoznak létre, amelyek állandósítják az elkerülést. Ha ugyanolyan együttérzéssel bánunk magunkkal, mint egy kollégánkkal, az nemcsak kedves – ez a leghatékonyabb elérhető felépülési stratégia.
A BD SELECT pszichometriai értékelései feltárják a motivációs profilokat és a stresszreakciókat, amelyek meghatározzák, hogyan teljesít a csapatod nyomás alatt.
Értékelések felfedezése →Akár okosabb munkaerő-felvételre, akár a vezetői folyamat fejlesztésére, akár a csapatdinamika megértésére van szüksége – mi készen állunk a segítségre.